2007

"Tavaly szeptember 18-ban kezdtem Dublinban és 30-án fejeztem be
Canterburyben. Ez a terep nekem nagyon fekszik, nem csak a "chili",
esős időjárás és utána a hirtelen felderülő, ragyogó napsütés (egy
tucat "szivárványunk" volt) miatt, hanem a festői környezet szépsége és az
emberek mentalitása is megragadott. Olyan csodálatos élmény, amikor
"hasonszörű", mégis különböző nemzetiségű és mentalitású emberekkel
futhatsz együtt, amolyan igazi "cserkészcsapat" kovácsolódik ilyenkor
egybe."

Teca

Hideg Dublini reggel. A St. Brigid's állami iskolában már nagyon vártak bennünket. A diákok két oldalról díszsorfalat álltak, amikor befutottunk. A diákok és a tanárok együtt énekelték a Világharmónia Futás himnuszát, különböző ütős hangszerekkel kísérve. A helyi TV interjút készített a csapatkapitányunkkal, Ondrejjel.

Ebben az iskolában több mint harminc nemzet gyermekei tanulnak együtt, harmóniában.

A St. Patrick katedrális a rózsakertjeivel.

A Glencree Béke és Megbékélés Központot 1974-ben alapították, hogy segítse az Észak Írországban szembenálló felek közötti párbeszédet és megbékélést. 33 éves történelme során sokféle programot dolgoztak ki a feszültség enyhítésére. Ma tapasztalataikat a világ különböző konfliktusaiban alkalmazzák .

Tradicionális ír közlekedési eszköz.

Ez már Wales! De a fogadtatás itt is ugyanolyan szívélyes, mit Írországban volt.

Ez az utolsó francia inváziót ábrázoló 30 méter hosszú faliszőnyeg, amin 77 hölgy dolgozott négy évig! Az invázió gyors visszaverésében ( 2 napig tartott!) nem kis szerepe volt a helyi keménykötésű amazonoknak.

Ragyogó gyermekszemek. Mi más a harmónia, ha nem ez!

Port Talbot, Wales, szombat reggel

Ez valószínű nem a mi csapatunknak szól!

Teca éppen felpörögeti magát a mai mérföldjei lefutásához.

A Béke Temploma, Cardiff

A Béke Templomában számos rendezvényt szerveznek, amelyek célja a különböző vallások közötti kommunikáció és barátság megteremtése. A tiszteletünkre rendezett program sok egyéb mellett indián táncból és kelta nyelvű miséből állt.

A Severn hidat, amely összeköti Wales-t és Angliát, 1991-ben Sri Chinmoy békehíddá avatták.

Úgy látszik az angol hidegvér és a lelkesedés jól megfér egymással. Legalábbis a gyerekeknél.

Angliai nemzeti kavalkád!

London. No comment.

London közepén. Az utolsó méterek Teca számára a 2007-es futáson!

2006

"2006-ban az Ausztria-Szlovénia-Svájc-Németország szakaszon vettem
részt július 26-tól augusztus 16-ig. Nagyon sok élménnyel gazdagodtam,
kezdve a szlovéniai csodás hegyvidékkel, a házigazdák még csodálatosabb
fogadtatásával és szabadidőprogramjaival(rafting, "műlesiklás"
botanikus kert stb.), egészen a szélsőséges időjárási viszonyokig
augusztus közepén, ugyanis hóviharba kerültünk a Grossglockner tetején!"

Teca

Július 27-én a csapat meglátogatatta a bécsi Spanyol Lovaglói Iskolát, amely az egyetlen, amely 430 éve követi a reneszánsz lovaglóiskolák hagyományait. Európában a lipicaiak a legrégebben ilyen célból kitenyésztett lófajta. Ennek a rendkívül nemes fajnak az ereiben spanyol, olasz és arab vér keveredik.

A világ legszebb téli lovagló iskolája.

Ez pedig a híres pacik egyike.

Tipikus bécsi látkép.

A legfiatalabb csapattag. De a legdinamikusabb!

Lassíts Teca, bemérnek!

Varázslatos osztrák hegyi tájak.

Ünnepi fogadáson a Stíriai kormányzónál.

Tea parti Winklern városában.

Templom az Alpokban, vagy valami tündérmesében?

Grossglockner, 2576m a tengerszint felett.

Teca, a fénysebességen is túl...

Az Innsbruck-i ugrósáncoknál.

Baselba egy mozgássérült atléta vitte be a lángot.

Ez már Németország!

Csak egyetérteni tudtunk a póló üzenetével!

Lélegzetvételnyi szünet Friesenheim-nél. A háttérben a futáshoz rövid időre csatlakozó helyi futók láthatók.

A középső futó valószínűleg Németország legfittebb alpolgármestere. Rendszeresen teniszezik, bringázik és heti kétszer lefut 7 kilométert.

Teca számára ezek az utolsó pillanatok a 2006-os futáson. Keresve sem lehetne ehhez jobb helyszínt találni mint a Heidelberg-i Effulgence-Wawes éterem rendkívül otthonos és hangulatos étkezője.

2005

Beszélgetés Tecával

- Néhány napja érkeztél meg a Világharmónia Futásról. Hol futottatok, milyen országokat láttál?
- Ez a szakasz kilenc, pontosabban nyolc országot érintett, hiszen Olaszország és Szicília egy. Málta, Görögország, Ciprus, Macedónia, Albánia, Bulgária és Románia voltak a sorban.

- A legszivélyesebb fogadtatás?
- Mindenütt kedvesen és örömmel fogadtak; a város vezetői, a sportklubok képviselői. Azt viszont el kell mondanom, hogy a gyerekek az iskolákban, a táborokban rajzokkal, dalokkal, tánccal talán még ennél is alaposabban készültek.

- Egy átlagos napi programotok?
- Korán keléssel kezdődött, aztán mindjárt tusolás, reggeli. Általában kilenc órakor már javában úton volt a csapat. Naponta legalább három-négy ünnepségen illetve fogadáson vettünk részt. Ilyenkor az adott város vezetőivel, képviselőivel, sok-sok gyerekkel találkoztunk, meg persze egyszerű emberekkel, akik társultak a váltóhoz. Mindenütt sokan futottak velünk. Este vacsora. Alvás előtt pedig busztakarítás. Ki kellett ugyanis hordani, renbe tenni, kimosni a holmijainkat. Szóval nem volt időnk unatkozni.

- Egy-egy nap mekkora táv állt előttetek?
- Százhúsz, száznegyven kilométer volt a napi adag. Én magam ebből általában tizenhárom-tizenöt kilómétert vállaltam - öt illetve hét kilométeres szakaszokban.

- Hány embert érintett a futás? Úgy hallottam tényleg sokan csatlakoztak hozzátok. Sok emberrel találkoztál?
- Több száz, több ezer résztvevő akadt.

- Találkoztatok-e olyan személyiségekkel, híres emberekkel, akikről, ha hallanánk, a számunkra is ismerősen csengne a nevük?
- Kettő maradt meg emlékezetemben: Máltán az elnök, Edward Fenech-Adami ismertette meg a csapatot Valletta nevezetességeivel, Macedóniában pedig a tragikus repülőgép-szerencsétlenségben elhunyt volt miniszter, Borisz Trajkovszki bátyja fogadott bennünket saját rezidenciáján.

- Voltak nehézségeitek a szervezés, vagy akár a lebonyolítás kapcsán?
- Hajaj! Volt, hogy „csúsztunk" az ünepségekkel, ilyenkor igyekeztünk, idejében odaérni a következő fogadásra; rögtönöznünk kellett. Más alkalommal elindítottunk előre egy buszt, aztán pedig nem úgy alakultak a dolgok, ahogy terveztük. Olyan is adódott, hogy gyorsabban futottunk, mint a tervezett időbeosztásunk kívánta. Sokszor voltunk kénytelenek változtatni a program menetén. Az is előfordult, hogy egy-két futó „elkallódott", eltévedt valahol. Ilyenkor kerestetni kellett őket. Hál' Istennek, nem én voltam a főszervező, nekem csak „talpalnom" kellett.

- Te is eltévedtél?
- Nem. Az útvonal megfigyelésében mindig résen voltam.

- Fiúk és lányok egy csapatban?
- Igen. A nemzetközi váltó ilyen szempontból vegyes. Általában a fiúk vannak többségen. A résztvevők pedig időről időre váltják egymást. Volt olyan időszak, hogy teljesen egyedül maradtam közöttük lány.

- Említetted, hogy a napi távokat egy-egy ember nem futotta végig egyedül. Milyen járművek segítettek?
- Két mikrobuszunk volt, egy a fiúké, egy a lányoké, így egyszerre két-két futónak tudtunk segíteni. Elindult az egyik, s mi a mikrobusszal előre siettünk úgy öt, vagy hét kilométert, attól függően, mennyit vállalt az illető. Itt, miután őt megvártuk, startolhatott a következő.

- A legnagyobb élményed? Beszélj az élményeidről egy kicsit!
- Talán az, hogy több, mint egy hónapig együtt lehettem, együtt dolgozhattam ezzel a nyílt szívű, jóakaratú emberekből álló csapattal.

- Szabadidő... Szabadidőtök akadt egyáltalán?
- Hogyne! Igaz nem sok, általában csak a hétvégeken, illetve alkalmanként, amikor egy-egy futót vártunk. Ilyenkor mindig játszottunk. Rengeteget játszottunk.

- Miféle játékokat?
- Fára másztunk, mókáztunk, hintáztunk, énekeltünk, ami éppen az eszünkbe jutott.

- Hozott számodra változást ez a futás?
- Igazából talán nem változtam semmit, még mindig a régi Teca vagyok, de a legemlékezetesebb élményem talán az marad, hogy amikor hazafelé a vonatból megláttam a soproni tv tornyot, igaz nagyon megörültem, hiszen mindvégig volt valamiféle honvágyam, de azt hiszem és érzem, hogy mindenütt otthonra találtam, s most már tudom, hogy otthon lehetek bárhol ebben a világban. A sok tapasztalat azt is megmutatta, mennyire meg kell becsülnöm azt, hogy civilizált, kultúrált környezetben nőhettem fel. Mára számomra a harmónia nem csupán a barátság és a konfliktusok nélküli életet jelenti, hanem azt is, hogy azokat az országokat, ahol nincsen megadva ennyi minden, ahol elmaradottabb a környezet, azokat segítenünk, támogatnunk kell a felzárkóztatásban.

- Megérte a fáradtság?
- Előre tudtam, mit vállalok. Ha nem adódik ez az alkalom, talán soha nem jutok el ilyen rövid idő alatt ennyi országba, nem ismerkedhettem volna meg ennyi kultúrával, néppel, mentalitással.

- Ha lehetőséged adódna, vállalnád mégegyszer?
- Őszintén remélem, hogy következő alkalommal újra részt vehetek ebben a csodálatos futásban.

- Kívánom, hogy teljesüljön az álmod.
- Köszönöm.